whereby?

Nagyon rég írtam utoljára… Történt egy s más… Írhatnék egy szappanoperát is, komolyan… iszogatás barátokkal… majd sok csók… na az nem kellett volna… volt barátom, neki is van barátnője… őszinte voltam, kidobott…
aztán, hogy most mi is van… boldognak kellene lennem… szeret… azt mondja. hülye vagyok… mindent megkapok… mindent megtesz értem… valami mégis hiányzik… inkább valaki… Ő… hiányzik, iszonyatosan hiányzik…

Fura dolog a múltról írkálok, pedig azt hiszem a jelenben is sok zseniális baklövést követek el…

Rohanjunk át kicsit az egészen… Ugye a bizonyos Ő-vel nem beszéltünk 1 évig… Ez idő alatt volt 1 irtó hosszú (vagyis az én léptékemben irtó hosszú) kapcsolatom, fél évig tartott… Az eleje egészen rózsaszín volt… de sok volt a féltékenykedés… pedig az elején nem is volt rá oka… Csak a legvége, a szakítás oka, napja volt az első, amikor okot is adtam rá… Nem vagyok az a típus, aki elzárkózik valakitől csak mert pasiból van… Ez nem igazán tetszett neki… A szakítás oka… 1 főnök… érdekes “kapcsolat” Rég kezdődött és nem is igazán kapcsolat, van barátnője, és ritkán találkozunk, jóban vagyunk, nem szeretőként, nem főnökként nézek rá… csak mint barát… De mégis… furcsa, megnyugtat, ha a közelemben van, ugyanakkor nem tudok neki ellenállni, annyira vonz, annyira nem is tudom… olyan nekem, mint 1 mágnes, olyan a kisugárzása… Nem helyes ezt csinálni, de… annyira gyenge vagyok, nem tudom kivédeni… Jó pár évvel idősebb nálam… Túl nagy hatással van rám… Talán csak amiatt, mert tudom, hogy tilos… És ami tilos, az mindig jobban vonz…

Aztán voltak még futó kapcsoaltok, 1-2 jó, de a nagyrésze nem igazán haladta meg az elvárásaimat…

Hogy mi van most… nem, nincs nyugi… Az csoda lenne…

Ott hagytuk abba, hogy az új Iván sem vált be…

Azt hiszem életem legnagyobb, legjelentősebb agybaját a barátnőimnek és annak a HS7 koncertnek köszönhetem… Már nem voltunk teljesen józanok… Meglöktek és hátra estem… Ő kapott el… Tudom, most mindenki arra gondol, hogy egy újabb pasi… na és… kit érdekel… Nos Ő engem, nagyon is… azt hiszem túlságosan is… Mindez már jó másfél éve történt, de Ő még mindig az életem részét képezi. Nem, nem úgy, ahogyan sokan gondolják, ha még mindig, akkor tuti felhőtlen… Hát sajnos nem, az nekünk túl normális lenne… Olyan se veled, se nélküled kapcsolat, én szeretem, állítólag ő is engem, de mégsem tudunk együtt lenni, normálisan nem. Talán túlságosan is hasonlítunk egymásra, talán mindketten túl, nem is tudom… A talaj felett 10 centivel… Mindketten máshogyan, de mégis mások vagyunk, mint az átlag ember.  Tudom ez nagyon közhelynek hangzik… Lássuk csak, a legjobb barátja azt mondta ránk, hogy hülyék vagyunk, normális emberek már komoly kapcsolatban élnének ilyen érzésekkel, de mi… Csak gratulálni tud nekünk… Hogy egyszer úgyis el fog dőlni köztünk a dolog, vagy együtt vagy külön… Nem tudom, nem vagyok ebben biztos, már azt tudva, hogy 1 évig nem beszéltünk, de mégis újra kellett beszélnünk, kellett, hogy újra kapcsolatban legyünk egymással. Hogy mi lesz… Fogalmam sincs…

Nos, Zalánnal ugye nem volt a legjobb, meg a szívem is fájt, de neki nem mondhattam el, hogy mi a bajom. Egy különleges emberrel beszéltem, a nevét nem tudom most sem. De rendkívül megnyugtató volt. Hirtelen bukkant fel, mintha őranagyal lenne…

Mikor szünetről visszajöttem, megismertem egy srácot… Érdekes módon ő is Iván volt. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Zalánnal másnap szakítottam is, mint kiderült megnézte az sms-eimet, a hívásaimat. Ugyanakkor barátok maradtunk. Még ma is jóban vagyunk.

Az új Iván már más volt, mint Ő. Azt hiszem meg is bántam, pedig nem sok ilyen van. 1-2 hétig persze nem lesett le a dolog, hogy milyen is ő. Minden idejét velem akarta tölteni, volt, hogy egész éjjel nála voltam a munkahelyén, mert akkor is vele vagyok. Nem engedett bulizni, csak ha vele mentem. Ha nem voltunk együtt már biztosra vette, hogy megcsalom és valami pasival vagyok. Szakítani akartam vele, rengeteget vitatkoztunk. Érzelmi zsarolástól sem riadt vissza, mondván ha elhagyom, akkor idegösszeomlása lesz, mint legutóbbi barátnőjénél.

Hogy ő maga milyen is volt? Nem is tudom, az elején úgy tűnt, főnyeremény, majd rájöttem, hogy tévedek. Inkább önző…

Azt hiszem sohasem fogom megérteni, hogy miért féltékeny ennyire egy ember. Lehet, hogy csak azért nem értem, mert még senkit sem szerettem annyira, vagy csak nem vagyok olyan típus, persze nálam is előfordul, hogy már kicsordul a pohár, de olyankor már tényleg van rá okom.

Egyik este nagyon összevesztünk, így lementünk bulizni a csajokkal, koncert is volt…

Hát ugye minden rendben volt, vagy mégsem??? Nem, azt hiszem nem… Vagyis minden rendben lett volna, talán még most is szépek lennén, ha nem vagyok olyan, amilyen és nem csábulok el egy kék szempártól… És nem jön a képbe Ő, Iván… gyönyörű szemekkel… Colett egyszer azt mondta, hogy jön egy ilyen kék szempár és máris oda-vissza vagyok… azt hiszem ez nem teljesen igaz… no de ő ismer vagy mi is a helyzet

Iván mindent felborított, rövidke kis viszony volt a miénk, de volt ott minden, khm majdnem minden… Teázó, meg sziget, meg buli és azt hittem, hogy boldog leszek, tudtam, hogy Zalán nem hozzám való. Úgy éreztem Ivánnal minden jobb. Teázni jó dolog, na meg az sem elhanyagolható, hogy egy olyan pasival… Magas, barna haj, KÉK szemek, inteligens, kedves, vicces… Szinte már túl tökéletes…Nem mérges, csak mert várt rám fél órát… Pasiból van, én meg nőből… késni igen is szabad … Teázni mentünk először… / Azóta is sokat járok oda… Lehet, hogy miatta is, hátha újra látom, nem tudom… Jó lenne újra találkozni. / Gyorsan bezártak, vagy csak vele tűnt úgy, mintha repülne az idő, nem tudom… Aztán sétáltunk… hosszú-hosszú séta… A szigetig… Az ottani hinta is meghatározó lett az életemben. Na meg az a gördeszka imitáló gyerekáték… Na az megmarad… Méghogy muszáj kipróbálnom… hát nem érti, hogy félek az ingatag helyeken… /jelzem van még pár dolog, amit nem szívlelek… / Na jó… akkor megyek… Hjaj pasik… majd ő elkap… persze… én is ettől félek… Na jó… tényleg elkapott, pedig nem is estem volna le, de jó volt… Megcsókolt… Irtó “romis” éjjel… októberi csípős éjszaka… a szigeten, ölbekap és megcsókol… Húúúh… repültem… Átsétáltunk a romokhoz… húúh… igaza van Örkénynek a Ballada a költészet hatalmáról című művében, tényleg rossz a közvilágítás a szigeten… Igen, a sötétben is félek, mint minden rendes lány Belekapaszkodtam… úgy sétálgattunk, megálltunk a kacsáknál… Hmm méghogy a baglyok az éjjeli madarak… akkor a kacsák mik… vagy csak épp buli volt… lehet A romoknál ücsörögtünk a várost nézve, a folyó hullámzott, hideg volt, de akkor az cseppet sem érdekelt. Csak kora reggel indultunk haza… Egy nagyon fontos éjszaka volt, egy nagyon emlékezetes éjszaka…

Persze Zalán úgy tudta, hogy a gimis barátnőimnél alszom, na igen, voltam ott is. Anna és Kinga szintén itt laknak, akkor még együtt egy albérletben.

E-maileztünk minden nap… A következő héten pedig újra találkoztunk. Bulizni mentünk… Ez volt az utolsó közös éjszakánk… Hirtelen fellángolásból elkövetett emberűzést követtem el… Bevallottam, hogy szakítani akarok Zalánnal, nem kellett volna. Persze előtte és utána is jól elszórakoztunk. Csak másnap tudtam meg, hogy min is gondolkodott később… Azután már csak véletelnül futottunk össze párszor. Irtóra magamalatt voltam, nagyon fájt. Még mindig sajnálom, hogy vége lett a mi kis románcunknak. Soha sem fogom elfelejteni, sem a hintát, sem a kacsákat, a romokat, az Őrmestert és a Lucát… Fontos részét képezi az életemnek. Azt hiszem nem az a lényeg, hogy kivel meddig voltunk egy pár, hanem az, hogy mennyit kaptunk tőle és mennyit adtunk mi. Nem bántam meg, hogy volt. Megcsalás, valóban, de nekem kellett… Kellett ahoz, hogy fejlődjek. Ahoz, hogy ilyen legyek mint most…  Még most is titkon reménykedem benne, hogy újra találkozunk és rájön, hogy mégis engem akar

Megszülettem…éjjel… azt hiszem már akkor sem szerettem aludni, csak nappal… Jah, hogy ne itt kezdjem, tényleg túl hosszú lenne… Akkor ugorjunk pár évet, mondjuk 18-at és néhány hónapot… Egyetemista lettem, oh igen…

/Jaj, majd elfelejtettem… Kíra vagyok… máris tudunk mindent, ugye… Mégsem… Na akkor nézzük… /

Szép és nagy tervek… egyetem, hogy mi leszek, magam sem tudom, de nem szeretném azt csinálni, amit mindenki más… Kolis is lettem, nem mintha gimiben nem lettem volna, de lássuk be ez a szabadság azért össze nem hasonlítható…

Koli GT /gólyatábor/ Húh… mi ez… lerobbant, na nem baj nem is vártunk mást, kollégiumról beszélünk, vagy mi… Colett… és Rami… Szobatársak… de csak 1 hétig… Csapat… Húh hova kerültem, én jó kislány vagyok… igazi angyal… Te ki vagy… hmm… szimpatikus lányka… Janka…

Azt hiszem minden így kezdődött… Colett és Janka… Na meg én is… Szeretem őket, nagyon… Nagyon nagyon… Koni őt a suliból szereztem, de a koli mindent összeköt…

Lett klubb is… Meg egy hét nagy buli, vetélkedők, mikor nem tudták, hogy mi ellen tüntetünk zászlóval, meg vonulással, pedig mi igazán nem is…   Jó volt az a hét, aki még nem volt ilyenen hát sürgősen iktassa be az életébe Életemben nem öltöztem szemétbe… Na akkor még olyan ruhám is lett, meg divatot is mutattunk be…  Vicces… Buli, buli, buli… Mire haza értem persze hulla voltam, és aludtam, aludtam, aludtam…

Majd jött a nagy betűs EGYETEMISTA élet… Másik szoba másik szobatársak, volt a csendes társ, na és a kevésbé csendes,Erna a Kobolddal… Nahát nem az volt a legjobb összeállítás…

Meg jött az első pasi is… Ő is csapattárs volt még a GT-n, most csak ágytárs, mindenkinek kell egy kis testi öröm… Nem volt hosszú életű a dolog, dehát azt hiszem túl naív vagyok… Majd jött egy hosszabb már-már kapcsolatnak nevezhető másfél hónap… Ő volt Zalán, hosszú idő után az első… Érdekes időszak volt, más volt, mint én. Visszafogottabb, szűz, de gyorsan tanult… Szelíd, kedves és visszahúzódó… Nyugodt időszakként emlékszem vissza erre… Aztán egyszercsak… minden felborult…